víz-víz-víz

Azt gondolom, hogy vége van az izgalmaknak. Feltételesen igaz, mert az időjárás még nem "járta el a magáét". Szegény palántáim nagyon nehezen viselték-viselik a záporokat-zivatarokat-felhőszakadásokat. Még a sok eső nem is lenne rossz a növekedésnek de elég hideg volt és nem láttuk a napot hosszú napokon keresztül. Ennek most végeszakadt, két napig sütött és látszik is a növényeken. Biztonságból a hétvégi piacon csak vettem pár paradicsom és paprika palántát. Most aztán csordultig van a kiskert. Sajnos a sok víz miatt a csigák elszaporodtak és jókat lakmároznak a fiatal hajtásokból, levelekből. Támadnak az elemek! Mindezzel együtt jó nézni a növénykéket ahogy küzdenek és nőnek, fejlődnek.

A tájékozódási futás versenybírói vizsgán is túl vagyok, sikerült. Elég kalandosra sikerült a megközelítés. A Hármashegyalja szabadidő központban volt megrendezve: Haláp felé kell menni és onnan lekanyarodva még 3-4 km földúton. Inkább homokúton. Ez volt a szerencse, mert az elmúlt hetek esőzései (már megint az eső!!!!) olyan tócsákat-tavakat-"tengerszemeket" képeztek, hogy bizony egy rally-autóvezető is kemény munkával kerülgette volna őket. A homok miatt nem alakult ki jelentős sártenger de azért az autót így is nagyon féltettem. A vizsga maga élvezetes volt. Mint minden vizsgán, tanulni is lehetett. Plusszba a Trail-O versenyszabályokból is kérdeztek. Ez egy olyan változata a táj.futásnak, ahol mozgásukban korlátozott egyének is versenyezhetnek. A pályát úgy kell kialakítani, hogy számukra is teljesíthető legyen, itt inkább az ellenőrzési pontokon a feladatok nehézsége adja a kihívást a versenyek alkalmával. Nagy empátia szükséges ezeknek a versenyeknek a megrendezéséhez ezért szimpatikus nekem. Minősítés nem született,  versenybíró lettem!

Másnap indult a család születésnapozni. Elég messze van Székelykeresztúr ahhoz, hogy a jelenlegi időjárási viszonyok között, találkozzunk mindenféle esővel, jégesővel, napsütéssel. Egyszer áztunk-fáztunk, máskor meg majd meggyulladtunk a melegtől. M. vezetett végig, jól bírta a gyűrődést, szerencsésen megérkeztünk. Jó volt látni a "kicsit" önállóságában, javult önértékelésében. Hat fiatalember egy lakásban, műhelyben, szabadidőben - és nagyon jól kijönnek! Persze van ott káosz, buli, jókedv és munka is. Különböző életkor, különböző világlátás, különböző származás. Úgy láttam mindenki megtalálta magának ott azt, amiért odament. Ki, miért? Aranyosak a mesterék, akik próbálják a szakmára okítani őket és mindenbe segítenek. Egyéb munkába is bevonják a fiúkat, szerezzenek tapasztalatot milyenek a viszonyok arrafelé! Mások az értékek és ennek megfelelőek a hangsúlyok. Az idő jóvoltából kirándulni is elmentünk egyik délelőtt: a város mellett-felett van egy domb (Jézus-kiáltó), ahonnan gyönyörű a panoráma, be lehet látni a környéket.

Szép hely, jó hely, jó emberek. Mi kell még egy fejlődő személyiségnek? Örülök, hogy elmentünk (nem kis ellenállást kellett leküzdenem), sokkal nyugodtabban telik számomra az elkövetkező két hónap. Akkor telik le a 16 hét Székelyföldön B.-nak.