várjuk a karácsonyt!
A városunk művelődési házának új, fiatal és hazai(!) vezetője lett. Ez nem régen történt, de már most advent idején látszanak az fiatalos ötletek. Nincs városi karácsonyfánk - olyan nagyon nagy és nagyon szép - ezért kitalálta, hogy legyen sok kicsi és mindet egy-egy civilszervezet és intézmény díszítse fel a maga izlése szerint.
Huszonnégy lett. ...és mindenki beleadott anyait-apait, szépek lettek! Egyik ilyen szervezet a "kicsi" fiam sportegyesülete, ők is "csináltak" egy kis fát.
A város főterét díszítik ezek az alkotások és várják az ünnepet!
Tavaly a horgolt-csipke csillagok voltak a favoritok, az idén a szaloncukor lett az. Úgy kezdődött, hogy a D-i adventi vásárban láttam mindenféle szaloncukrot. Az áruk olyan horrrorisztikus lett (5600/kg), hogy nem voltam hajlandó annyit adni érte. Ráadásul jó sok papírba csomagolva! P. barátnőmék már évek óta maguk készítik ezt a karácsonyi finomságot. Gondoltam egyet, leültem az internet elé és kapásból 4-5 féle izesítésű receptet kigyűjtöttem. Egyáltalán nem ördöngősség.
Több előnye is van: semmi esetre sem kerül 5600 forintba kilója, tudom mi van benne, egyedileg csomagolva ajándéknak is kiváló. Megcsinálni is egyszerű! Van négy féle, remélem izleni fog a családnak! ...nekem már izlik!
Most másodszor próbálkoztam a mézes sütéssel. Első alkalommal igen kemény lett, az íze finomra sikerült. Mindenki vígasztalt: idővel meg fog puhulni. Azt az időt az én családom nem győzte kivárni! Az maradt meg az emlékezetünkbe, hogy nem tudok puha mézest sütni. Ezért nem is terveztem mézest az adventi időszakra. Történt közben, hogy Luca napi táncházba mentünk Zs.-val, ahol puha, izletes mézeskaláccsal kínálták a résztvevőket. Ennek kapcsán kaptam Cs.-tól egy tuti receptet. Na, jó!! kapott még egy esélyt a mézes sütemény... és isteni finom lett, isteni puha lett! 
Már csak a beigli van hátra. Háromszor sikerült már - ami nem azt jelenti, hogy negyedszerre is sikerülni fog ...de reménykedni szabad!
