újra itthon

Két hete érkezett haza B. a fafaragó tanulmányútról. "Fafaragó nem leszek, mert nincs türelmem hozzá!" ez a végső konklúziója. Igazából ez is eredmény: az önismeret nagyon fontos a boldoguláshoz! Viszont az már a kívül állónak is nyílvánvaló, hogy a fa megmunkálásához közelebb került. Még a faanyaghoz is valahogy úgy nyúl, hogy látszik rajta "szakmai szeme" van hozzá. Most két út van előtte, melyiket válassza? Egyenlőre mindkettőt párhuzamosan is csinálhatja, mindegyikből egy kicsikét. Ezt hívják útkeresésnek. Még ráér, fiatal.

Ismeretterjesztő sorozatot írok a helyi újságban. Témája az egészséges életre nevelés. Persze nem gondolom, hogy bárkit majd én fogok egészségre nevelni, de hátha vannak hiányok az ismeretekben és azt talán sikerül pótolni. Aki meg mindent tud és mindent jól csinál, az visszaigazolást kap és megnyugodhat. Nem könnyű összeszedegetni a fontosnak ítélt dolgokat de remélem sikerül. Újságíró lennék? Á, dehogy! Összegzem a tizenhárom évi egészségtan tanításom tapasztalatait, mire voltak kíváncsiak a diákok, mit nem tudtak, esetleg miről nem hallottak még. Bizony volt, amiről velem beszélgettek először és tőlem kértek tanácsot, pedig véleményem szerint a szülőkkel kellene.  A visszajelzések majd megmondják, hogy milyen a fogadtatás.

Két hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy igényem legyen a rendszeres mozgásra. Már érzem, hogy nehezebben mozog a derekam, nehezebben "hajtogatom" ki magam egy ülésből, egy előre hajlásból (a kerti munkában márpedig ez sokszor megesik). A kánikulai melegben nincs is kellemesebb mozgásforma az úszásnál. Ennél maradtam. Jelenleg hetente egyszer átbuszozom a szomszéd kisvárosba (13 km) és leúszom a magam kétezer méterét. Most még egy kis napozás is belefér, később egy kis gyógyvizes lubickolással fogom kiegészíteni. Nem soká kezdődik a torna is, de szeretném ezt mellette is pluszba csinálni. Mert a torna az szent és sérthetetlen. Ide s tova huszadik éve kezdjük közösen 15-20 nővel a rendszeres egészség megőrző tornánkat. Hetente két alkalommal 1-1 1/2 órás elfoglaltság ez, amiben egy kis dumcsizás is belefér. Az idő nagyobb részében módszeres, mindent átmozgató, nyújtó és erősítő gyakorlatokat végzünk. Relaxálással fejezzük be és azzal a jó érzéssel, hogy ma is átmozgattuk az izmainkat. Már mindenki nagyon várja a szeptembert, mert két és fél hónapos szünet után rengeteg dumcsizni és mozogni valónk gyűlt össze. Nagyon büszkék vagyunk magunkra, mert nem csak egy jó csapat tornázik együtt hétről-hétre, hónapról-hónapra hanem jó kis közösség is formálódott az évek alatt. Mi sem bizonyítja ezt, mint az hogy minden évad záró tornafoglalkozás után egy kerti partival búcsúztatjuk el az évet és köszönjük meg egymásnak a kellemesen és hasznosan eltöltött egy évet.