Szeged - szecesszió

Úgy tudtam, hogy a nyugdíjas utazási igazolványra még április végéig (a lejárat után 1 hónapig) elővételbe vehetek jegyet. Hát...nem! Ezért már az idei kedvezményekből "vett el" a kalauz, amikor felszálltam a szegedi gyorsra. De nem bánom, mert csoda-napom volt Szegeden. Több, mint 10 éve voltunk ott, amikor M. fiam tovább tanulási szándékát megkönnyítendő, eltöltöttünk egy-két napot, K.A.-nál. Most a szecesszió miatt is vágytam Szegedre. Találtam egy körséta-programot az interneten és azt jártam be. Közben megláthattam, hogy milyen sokat szépült és újult a Tisza-parti város. Igen, azt a partot nagyon irígylem. Nagyon családiasnak, barátságosnak éreztem az egész belvárost. Nem volt zaj, nem volt por, nem volt tömeg, és szerencsémre, nagyon szép és jó idő volt. Felkészültem én ezekből a néhol pompázatos épületekből, de nem eléggé. Azt gondoltam, hogy elég kívülről megnézni, megörökíteni a látottakat. Utólag látom, hogy lehetett volna bemenni és még alaposabban megismerni az építő munkáját.

A szecesszió-körséta közben más szépségeket is láttam. A színházat a Szent Anna fürdőt a Fogadalmi templomot ...és persze a Tisza partot 

Sétáltam egyet a Széchenyi téren   

Mikor indult a vonat hazafelé, már nem is bántam, hogy reggel lekéstem az "interszitit". Sok mindent megtudtam közben és az idő így is elég volt mindenre. Elfáradtam. De jó nyugdíjasnak lenni!!!!! (csak egészség legyen)