sudoku

Ez egy rejtvény-féle. Akkor hallottam először róla, amikor B. barátnőm nyugdíjba ment. Mondván, hogy reggel amikor felkel először megissza a kávéját, megreggelizik és közben megfejti a reggeli sudoku-ját, hogy beinduljon az agymüködése. Na, gondoltam az én agyam működését is be kell indítani reggelente, megnéztem "miaszösz" az. Láttam már én többször ezt a feladványt de sohasem jutottam oda, hogy alaposan szemrevételezzem. Több napon, talán héten át próbálgattuk (P-it is bevoltam a talány megoldásába). Nem ment. P. azt mondta ez hülyeség (ha valami nem megy az általában hülyeség is). Nekem izgatta a fantáziámat. Az újságosnál vettem egy egész füzetre való sudokut, amelyben nehézségi fokozatonként több tucat feladvány volt. Elkezdtem a legegyszerűbbtől és fokozatosan rájöttem a megoldásra. Hurrá! Azóta én is sokat fejtek. Nem tudom, hogy nélküle beindulna-e az agyműködésem - gyanítom igen - de már a második feladványfüzetet oldom meg és nagyon élvezem!

Október második felében beindult az angoltanfolyam 2. kurzusa. Sajnos szembesültem azzal az igazsággal, hogy ha valamit nem gyakorolunk, bizony elfelejtjük. Legalábbis a nagy részét. Pedig én gyakoroltam a nyár elején. A könyvtárból kölcsönöztem egy nagyon kezdő képregényt - Arthúr kiráy - és a magam módján fordítgattam. A fordítás helyességéről minden kéthétben M.fiam mondta el a véleményét és segített kijavítani. Valahogy így: - anyukám! értelemszerűen kell fordítani! - nem olvasod el, amit leírtál? - már a múltkor is elmondtam...! Borzasztóan igyekeztem, de sajnos az angolnyelv és én még nem kerültünk közös nevezőre. Most a második 30 óra talán segít felidézni a már megtanultakat és tesz is hozzá - az amúgy elég csekély -  nehezen megszerzett tudásomhoz. 

Az időjárással eddig nagyon nagy szerencsénk van , már ha a klímaváltozást szerencsének lehet nevezni. Még nem kellett befűteni. Ez, egyrészt köszönhető az alsó szomszédban élő egyéves kisbabának is, hiszen miatta azért csak melegebb légkőr kell. Ez felér egy padlófűtéssel. Másrészt a napsütésnek is, hiszen a napsugarak (most ősszel) jótékonyan körbe simogatják a lakást. Nyáron persze ez nem érezzük mindig jótékonynak. Ezért nem is vagyok bezárva a lakásba. Tudok a kertemben tenni-venni. Szerencsére olyan kisméretű, hogy nem fárasztó. Már megszülettek a tervek a fejemben a jövő évi változtatásokhoz. Nem is tudom mi lenne velem, ha nem kaptam volna a Kertészkedés hónapról-hónapra könyvet egy pesti barátnőmtől. 

Persze a szalétli (filagória) nem készült el! Csak úgy lesz, ahogy a párom megmondta: - majd tavasszal, minek télire!?! Jobban mondva elkészült, csak még nincs összeszerelve, és nincs megcsinálva a helye az udvaron! Amit P. nem akar, azt az istenseakarja! Mit tehet egy feleség ilyen esetben? elfogadja. (egyébként meg nem olyan fontos, csak hát olyan nagyon szerettem volna!)