skype

Mire képes a technika? az informatika? és a kettő együtt! Utoljára a '70-es években éreztem így, amikor az O. barátnőmmel beszéltem először közvetlenül telefonon. Budapesten tanult egy főiskolán és kollégiumban lakott, én pedig felhívtam őt egy fővárosi hívószámmal kombinált telefonszámon és azonnal tudtunk beszélni!! (az előtt csak "interurbán" meghívással volt ez lehetséges) Az eset pikantériája az volt, hogy a telefon kihangosítva maradt véletlenül vagy szándékosan (a portás volt a ludas), nem is számít és az egész kollégium hallhatta a diskurzusunkat.. Nekem akkor, ez, nagyon nagy dolog volt: csak tárcsázunk és már beszélhetünk is egy távoli városban lévő ismerősünkkel.

Tegnap este átéltem ugyanezt az újjongó érzést: B. fiammal beszéltem skype-on, aki Székelykeresztúron tanulja a fafaragás erdélyi fortélyait, és még bekapcsolódott a beszélgetésbe M. fiam is, aki Debrecenben lakik! Az már mellékes a technika szempontjából, hogy a férjem a hátam mögött ült és mindent hallott, sőt bele-bele szólt a témába. Így aztán ez az áldott internet tegnap este 50 percre virtuálisan egyesítette a családunkat...legalábbis a verbális kontaktus szempontjából. Éljen a fejlődés!!! A következő lépcsőfok az lesz, ha mindhárman meg tudjuk oldani, hogy webkamerával még láthatjuk is egymást dumcsizás közben. Telhetetlen vagyok de remélem erre már nem kell évtizedeket várni!