Pünkösd

"Három a magyar igazság" A szilveszteri és a húsvéti szállás-kirándulás-visszamondás után most végre összejött egy pompás hosszú hétvége. 

Szilveszterkor a panzióban megszálló vendégek összetétele miatt, húsvétkor az időjárás miatt nem tudtunk elmenni a Szigethegységbe. Pedig nekünk ez a "sláger".

Most is nehezen alakult ki a szállás, de végül Kiskoh jó választás volt. Igazából egy szállásszervezőn keresztül bonyolódott a foglalás és így minden tökéletes lett.  Egy középkorú csapatnak kellett jó-izgalmas-tartalmas programot adni. Ez is sikerült.

Elsőre a Bohogyő vízesést indultunk megnézni. Már tavaly májusban is voltunk itt, akkor pacallá áztunk. A nedves sziklákon bizonytalan volt a mászás, ezért én nem is "reszkíroztam" a látványért (utána indultam a Mária útra - szükségem volt két egészséges lábra). Most aztán megláttam:  Igaz a gerincemre kellett vigyáznom, de megérte!!! A torkom összeszorult. Persze most is esett az eső:   a Bohogyő-vízesés nem adja könnyen magát! Mindenki csak ámult a 73 méteres víz-csordogálás láttán. A fennvaló megkegyelmezett, elállt az eső és gyönyörű-kellemes erdei kirándulás sikeredett. 

Másnap a Csodavár meghódítását tervezte a csapatvezető párom. Mindenki azt kérdezte, hogy mennyire lesz nehéz? veszélyes? kalandos? Hát... mind a három együtt - így alakult. Előző napokon - de az is lehet, hogy előző órákban - esett az eső és csúszóssá váltak az ösvények. Ilyen körülmények között még nem voltunk itt mi sem, nem gondoltuk, hogy ez ennyire megnehezíti a lefelé és felfelé jutást.  Nagy volt az izgalom, volt aki a végén kijelentette: na én aztán még egyszer le nem megyek!! Én is így gondolom szinte mindig - aztán pár hét múlva mennék többször is. 

Láttunk foltos szalamandrát  békalencséket  egymásba harapó viperákat  és számtalan csodaszép virágot: sötét gólyaorrot  ökörfarkkórót imolákat és egy igazi "túlélő" virágot is  (ha alaposabban megnézzük, akkor kis kék virágok a szikla oldalában).

Marad a "szerelem" a Nyugati-Kárpátok(így hívják ezt a részt az erdélyiek) iránt!!