Nyergestető

Tavaly nyáron, amikor a Mária út befejezéseként részvettünk Csíksomlyóban a Búcsún még két napon kirándultunk a környéken. Akkor hallottunk először Nyergestetőről. A székelyek-magyarok Termopüléjéről. 1849-ben, amikor a magyar szabadságharcot az osztrákok csak segítséggel (orosz cári segítséggel) tudták leverni, ezen a hágón egy cári csapatot egy maroknyi (200-300) székely feltartotta. Feltartotta addig, amíg az életük tartott... igen, mindhalálig! Ennek az eseménynek - amiről sajnos nem hogy a nagyvilág nem tud, de még a magyarság(!) nagy része sem (ellenben a görög hősökről mindenki hallott/tanult már!) - állítottak emléket egy sírdomb tetjén. A sírhalom tetején számolatlanul sok kopjafa próbálja bepótolni az elmaradt tisztelgést a hősök előtt.

Tavaly, ott akkor elhatároztuk, hogy mi is állítunk egyet, akár a város önkormányzata nevében. Szerencsére van kéznél egy ügyes fafaragó, aki el is készítette ezt a kopjafát. Elvittük, felállítottuk, ünnepség volt: beszéd-megemlékezés-vers-magyar Himnusz-székely Himnusz-könnyek-mosoly!