negyven!

Ez bizony éveket jelent! Érettségitalálkozónk volt. Sokat készültem rá, főleg lelkileg és gondolatilag. A végén úgy jártam mint a költő, hogy semmi nem jutott eszembe azokból a gondolatokból amiket "..egész úton hazafelé azon gondolkodám...". El akartam mondani, hogy mennyire büszke vagyok az osztályunkra: sokunknak fontos volt a személyes találkozás!! Mert az életben két dolog fontos, ami jobbá teszi az életünket, az a szeretet és az emberi kapcsolatok. Az igazi, kézzelfogható kapcsolatok! Azok, amikor meg is érinthetjük egymást, belenézhetünk a másik szemébe, hallhatjuk a mondatok mögött meghúzódó érzelmeket, láthatjuk a mimikát és a bőrünkön érezhetjük a másik jelenlétét. Ismét megtapasztalhattam a régi osztálytársak közül kivel is voltam érzelmi kapcsolatban. Már elfelejtettem, mert 10 éve találkoztunk utoljára. Különösen jól esett, hogy a régi időkben örökös padtársam É. is eljött. Mindenféle bajra hivatkozva nem akart eljönni, de felülemelkedve a rosszon, eljött és megörvendeztetett azzal a végtelen jókedvvel, amivel negyven éve négy éen keresztül. Mindig nagyokat röhögtünk (mert a tinédzserek nem nevetnek, hanem röhögnek!), komolytalankodtunk és kivívtuk az oszi rosszallását. Most is éreztem ezt a nem-el-fogadást az ofőnk részéről, de most nem érintett olyan mélyen, mint anno. Viszont találkoztam azzal a tanárommal, aki meghatározta az életemet. Bár adminisztrátorként helyezkedtem el rögtön az érettségi után, de két év múlva mégis jelentkeztem tesi szakra. És ebben nagyon is "benne volt tanárúr keze". Azt is el akartam mondani, hogy mennyire hálás vagyok neki ezért. Elmaradt. Remélem a következő találkozón ismét tudunk találkozni és akkor pótolhatom! Pedig már abban a korban vagyunk, hogy fokozottan érvényes az a magyar mondás: amit ma megthetsz, ne halaszd holnapra!

A találkozón látottakat, hallottakat még "emésztgetem". Több időre van szükségem, hogy a gondolataim összeálljanak. Még visszatérek erre a témára.

Jó volt!! Nem is értem, a többiek (akik ok nélkül nem voltak ott) miért fosztják meg magukat ettől az élménytől?!