nap-nap-nap

Jó magyar szokás szerint (amihez az időjárásnak ugyan semmi köze - no de azért mégis!) átestünk a ló másik oldalára: süt, süt és süt a nap. Ami persze nagyon-nagyon jól jött a növénykéimnek de azért ez a kánikula az ember számára elég megterhelő. Most aztán öntözni kell, hogy az érési folyamatot növekedés is kövesse. Egy szóval a konyha nagyságú kertemben minden halad a természetes útján. Habár jelenleg egy viharos-jeges felhőtömb van a fejünk felett de remélem az égiek megkegyelmeznek a paprika- és paradicsom-"ültetvényem"nek.

Meleg volt ezen a héten a vizsgatermekben is. Az egyik ilyen érettségi teremben én felügyeltem a törvényességre. Minden szempontból kerekedtek meleg helyzetek. Hogy minek kell mindenkinek érettségi bizonyítvány? Sokkal nagyobb szükség lenne jól felkészült, jókedvű szakmunkás emberekre. Akinek megterhelő a tanulás az ne tanuljon. Boruljon már vissza az egyensúly!

Tegnap, ebben az őrült melegben bebuszoztam D-be a nyugdíjam ügyében. Nyugdíjas - még mindig furcsa ez a kifejezés velem kapcsolatban. A buszon utazni ilyenkor kész öngyilkosság. A város utcáin gyalogolva - ahol egy szem árnyék sincs - ismét eszembe jutott az El Camino. Hogy bírtam napokon keresztül ilyen forróságban a 10 kilós zsákkal? Ott persze nem volt ilyen fülledt a levegő, szinte állandóan fujdogált a szellő. Mégis sokszor kész voltam a hőségtől.

Közeledik a Kéktúra. Készülünk testileg lelkileg. Testileg úgy, hogy a kullancsinvázió ellen (állítólag a Dunán-túlon nagyon sok van) védőoltással. Hat évvel ezelőtt beoltattuk magunkat, amit három évenként meg kell ismételni. Na, itt van a baj! Ugyanis a gyógyszeripar vagy gyógyszer forgalmazó vagy gyógyszer mittudoménkicsoda nem látja el a lakosságot ezzel az injekcióval. Emlékszem 2007 májusában is Bp-en három gyógyszertárból szedtük össze a négy védőoltást (akkor még a gyerekek  is kaptak, azóta nem jönnek velünk túrázni-nem kapnak szurit). Most a D-i patikákat ostromoltam, két hét alatt sikerült a két szérumot megszerezni. Kullancsok, vigyázat, jövünk!!