Mária út - emberek III.

J. a negyedik nő a csoportban. Evangélikus vallású, özvegyasszony. Nem régen veszítette el a párját, aki lelkész volt. Sokkal többet tudott a vallásokról mint én, ezt kihasználva sokat is kérdezem tőle. F.-val ők a budapesti csoportban már jól összebarátkoztak, nem volt ő sem szimpatikus. F.-val szemben - viszont, nem hagyta ezt annyiban, közeledett hozzám. Felemás viszonyom volt vele, sokszor bosszantott az eröltetett kedvessége, néha jól esett a bizalma. Egészségileg voltak problémái, ennek ellenére jól bírta a strapát. Bár a vége felé már ő is megengedte magának, hogy panaszkodjon és lassítson. Néha úgy éreztem, hogy a viselkedése túlzóan kedves. 

A. a szent ember. Próféta kinézetű, hallgatag. A Bibliát részletesen ismerte, sokszor idézett belőle. Ennél fogva én nem nagyon beszélgettem vele - nem voltam partner. Az életéről mondott pár dolgot, de kérdezni nem engedett. Zárkózottan viselkedett, sohasem panaszkodott, sohasem elégedetlenkedett. Csak ment, ment és ment. Egyszer keveredett L.-val hitvitába - na, akkor "belebújt az ördög". Ijesztő volt, ahogy védte az evangéliumot. Kiabált és hevesen gesztikulált. Ezután - átgondolva az eseményeket, gondolom - csendes lett, magába zárkózott. 

Gy. volt a keresztvivő. A szó szoros értelmében. Csinált egy másfél-méteres keresztet és azt vitte. Néha átadta másnak. Őt nagyon "bigott"-nak éreztem. Vállalt feladata volt a napi kétszeri Rózsafüzér megszervezése és lefolytatása, a napi kétszeri szent csend kijelölése. Nem éreztem rajta az empátiát. Kedvesség mázába csomagolt, "bicskanyitogató" stílusa volt. Sajnos L. a vezető nem tudta kezelni ezt a "diktaturát" és néha elharapózott a hatalmaskodása. Nem éreztem rajta, hogy a saját szempontjain kívül a másé is motiválta volna. Őt viseltem el a legnehezebben.

Volt még két "csikó", P. 20 éves, J. 18. Az ő személyiségük nem volt befolyással az eseményekre. Persze mindketten jelen voltak, de nem befolyásolták a vándorlásomat. Mindkettőt - külön-külön időben J. "pesztrálta", úgy érezte hogy érdekeiket neki kell megvédeni. Persze nem volt mitől-kitől, de J. nagyon komolyan vette ezt. Ezt is kissé manírnak éreztem.

Vegyes összetételű csapatunk - akár egy szocio-pszichológiai kísérleti csoportnak is beillett volna. 21 nap, éjjel-nappal együtt, fáradtságos fizikai megterhelés, szélsőséges időjárás, kultúrális-emócionális különbözőségek valódi csoportvezető nélkül. Megjelent és lezajlott a csoport dinamikai események klasszikus sora. Szerintem egy szociológus vagy pszichológus egy jó kis tanulmányt is írhatott volna ebből a helyzetből. Érdekes volt.