Mária út - emberek I.

Tizenketten mentünk húsz napon át. Azt is mondhatnánk, hogy szinte minden pillanatot együtt töltöttünk. Menet közben lemaradni nem lehetett (ami persze nem megvalósítható), egyszerre pihentünk (ami szinte sohasem volt olyan hosszú, hogy én ténylegesen élvezhettem volna), pár alkalomtól eltekintve egy légtérben aludtunk is (szerencsére nem horkolt senki olyan hangosan, hogy zavarta volna a pihenésemet - vagy csak egyszerűen hulla-fáradt voltam). 

L. volt a vezetőnk. Már az elején nyílvánvaló volt számomra, hogy nem önként vállalta ezt a feladatot. Rábeszélték. 71 éves, gyakorló katolikus vallású, szívós férfi. Harmadjára ment végig ezen az Úton. Most kijelentette, hogy ez volt az utolsó. Nagyon jó szándékú, áldott jó ember, de sajnos vezetőnek nem való. Irtózott és kerülte a konfliktusokat. Ez nagy problémát okozott pár nap után. Ugyanis amikor ennyi ember "sülve-főve" együtt van, akaratlanul is felgyűlik a feszültség. Ezt minden nap végén - beszélgetés formájában - tisztázni kellett volna. Ezek elmaradtak és nekem kétszer "kiverte a biztosítékot" a ki nem mondott feszültség. Össz-vissz kétszer volt ilyen megtisztító beszélgetés. Az utána való napokon könnyebben vettem a gyaloglást és a csoportot.

J. volt a lelki és szellemi vándor-társam. 69 éves, jó beszédű, sokrétűen tájékozott férfi. A legelső este, a bemutatkozás után éreztem, hogy egyformán gondolkozunk. Az út során kiderült, hogy megközelítő az értékrendünk és a véleményünk is sokszor meggyezett.  A második házasságában él, 18 éves fia - kis J. - is eljött erre a zarándoklatra. Az "öreg" nagyon örült a fia jelenlétének, aki nem sok meggyőződésből rótta a kilómétereket. Sok témát megbeszéltünk, sok bajomat meg tudtam-mertem osztani vele. Úgy érzem, hogy a két válságos időszakomat is többnyire az ő segítségével vészeltem át. Hívő ember, aki ismeri a vallási ceremóniákat de úgy gondolom nem gyakorolja a vallását. Sokat tanultam tőle a gyógynövényekről, a vegetáriánus táplálkozásról (persze ő és a fia is vegák voltak). Ő is és a vezető L. végig vitte a hátán a hátizsákját, ami szerintem legalább 12 kg volt. 

F. hithű katolikus, 70 éves nő. Az USA-ból érkezett kifejezetten a zarándokút miatt. Pestről indult a csoporttal. 35 évvel ezelőtt Nagyszalontáról menekült ki a családjával. A csomagját a kísérő autó vitte. Nagyon jól bírta a gyaloglást, szívós nő volt. Nem sok kapcsolatom volt vele, nem volt szimpatikus. Úgy éreztem, hogy azt gondolja: neki sokkal több és jobb dolog-körülmény jár, mint nekünk "fiataloknak". Mindenhova ő ment be először és a legjobb helyet kiszemelte-megszerezte magának. Mindenből azonnal kivette a magáét, és persze a legjobbat. Kissé önzőnek láttam.