Margit szigeten

Csodálatos napot töltöttem ismét a székes-fővárosunkban. Mindig is szerettem Pestet. Ott lakni nem kívánnék - zaj. por, büdös, tömeg, füst, kipuffogógáz és a népek! Ezekből elég is pár nap. Legutóbbi "szétnézős" alkalommal csak egy óra jutott a Margit szigetre. Most bepótoltam. 

Tömegközlekedre nem pazaroltam a pénzt és a látnivalókat. Gyalog indultam...és milyen jól tettem! Nem tudok betelni a körúti palotákkal, épületekkel. Csak magasabbra kell emelni a tekintetet. Olyan részleteket lehet felfedezni, amelyeket villamosból semmi esetre sem! 

Terveim szerint először a szigeti futókörön sétáltam végig. A ismertetők szerint 5284 méter hosszú, recortan borítású a futópálya. Nagyon klassz lehet futni rajta. Annyira, hogy mindenféle ember, mindenféle stílusban, mindenféle göncben fut...és ez jó!...de némelykor vicces is. Séta közben láttam sok mindent.

Délután a Margit sziget belsejében barangoltam. Eddig csak egy történelmi emléket tudtam itt. Most láthattam, hogy három olyan maradvány, felújított emlék is van, amiről eddig nem tudtam. Nagyon érdekes és tanulságos nézelődés volt. 

Nem volt ugyan zene, de megtaláltam a zenélő kutat.  A víztorony és a tövében épült Szabadtéri színház is itt van a szigeten.

Este gerincjóga foglalkozásra menten egy modern épületbe, ami nem csak helyileg volt jóval távolabb.

Látogatásom másnapján a vendégfogadó családdal kirándulni mentünk a Hűvösvölgybe és az Iparművészeti múzeumba.  

Végül egy ...faló mellől mondtam búcsút. Jövök még!!