Kéktúra5

Megtettük a soron következő 180 km-t. Szárligettől indultunk és Nagyvázsonyig jutottunk. A végleges, tényleges létszám 15 túrázó és 3 állandó kísérő. Közben három család és két személy több-kevesebb időt velünk töltött általában gyaloglás céljából. A túrások között voltak kilencen, akik már nem először jöttek velünk. Ebből következett, hogy sok minden olajozottan működött, úgy mint sátorverés, gyaloglás, főzési előkészületek és a mosogatás. Bár az utóbbival az elején voltak problémák, de végül megoldódott. A sok-sok szervezés és lebonyolítás kivett belőlem minden erőt. Az előkészületek már áprilisban elkezdődtek, de a munka dandárja erre a 10 napra tevődött. P. vezette a túrát, gyűjtötte a füzetbe a pecséteket. Én pedig kísértem a gyerekeket a fél országon át, vonatokon Szárligetig, 

ápoltam a vízhólyagokat szinte minden napon,

segítettem a paprikáskrumpli, csirkepaprikás, slambuc, csilis-bab, lecsó elkészítésében,

a megrendelt (egy pihenő nap minden szervezőnek jár) pizza elosztásában, a kész kaják kiosztásában, és volt amikor én mosogattam.Nem csak munkával telt ez a tíz nap: ettem,a csoporttal szembe mentem és én is túrázgattam (miután a sátorhelyeket lefixáltam, a vacsorának valót megvásároltam) és persze pihentemés aludtam is.

Végig jó időnk volt, nem tudok eléggé hálás lenni az időjárás-felelősnek! Bár néhányan azt vallják, hogy a túra nem igazi eltévedés és elázás nélkül. Nekem nem ez a véleményem. Megúsztuk eső nélkül!

Körül-belül egy hónap kell, hogy teljesen kipihenjem magam és csak a jóra emlékezzem. Akkorra jutok el odáig, hogy: jó mulatság, derék munka volt. Jövőre folytatjuk, a Kéktúra6 terveit már tegnap szövögettük P-val. Ebből is látszik, hogy hamar regenerálódunk.