
Egy hónapos pihenés után ismét "talpalás". A hagyományos Kéktúránkra indultunk egy jó kis megfiatalodott csapattal. A diákoknál "generációváltás" volt, mert az előző csapat nagy része érettségizett-nyelvvizsgára készül-gyakorlaton van-dolgozik. A felnőttek csoportja nem változott, a régi-kipróbált barátok-régitúrások
"megtüzdelve" pár új érdeklődővel.
Én most is inkább szervező és lebonyolító-hadtáp voltam. Néha-néha gyalogoltam is az időjárás és a társaság függvényében. A kísérőkocsival előre mentem a következő sátor-szálláshelyig, vásároltam az esti bográcsozáshoz (ha a "fennvaló" is úgy gondolta), ha probléma volt megoldottam (Murphy törvénye szerint, ahol lehet probléma, ott van is). Néha gyalogoltam is a csapattal szembe indulva. Az idén terveztünk 2 kirándulós napot is, amikor a helyi szépségeket néztük meg. Egyik ilyen napon a Káli-medencében kirándultunk. Felmentünk a Hegyestűreés lementünk Zánkára a Balatonpartra
.
Plusszba még lett egy esős napunk is, amikor sajnos vonattal kellett mennünk és Tapolcán, az állomásban vártuk a jó időt.
Egyébként minden a program szerint mehetett.
1.nap Egésznapos utazás (a MÁV jóvoltából) után épp hogy "beestünk" a nagyvázsonyi várba.
2-3.nap Szentbékkálla - minimalizált campingben két éjszaka. A wellness részlegünk ez volt és még volt egy "pottyantós" illemhely is, szigorúan a higiénia jegyében. Jó kis sátortábor alakult,
csak az eső fenyegetett minket - szerencsére csak fenyegetett! Kirándultunk a Kőtengerhez.