Húsvét

Itthon maradtunk. Már hagyomány, hogy Húsvétkor megyünk először az évben hosszabb kirándulásra. Háromnaposak ezek a "kiruccanások". Már le is foglaltam a szállást, megrendeltem a kaját is, megterveztük a programot. 

 Most elmaradt! Egyik nyomós oka, hogy nekem porckorongsérv-gyanúm lett. Micsoda igazságtalanság!!!! Az életemből 48 éve mozgok rendszeresen. A munkaviszonyom negyvenévéből is 38-at testnevelőként dolgoztam. Csak olyankor ültem le, amikor ettem és amikor beírtam a naplót. Értekezleteken, továbbképzéseken egy óra elteltével már fel kellett állnom, mert nem esett jól. Sportsérülésem sem volt, legalább is a gerincemnek soha. 

Úgy kezdődött, hogy kéthete megfájdult a derekam. Azt gondoltam, hogy a szokásos évi becsípődés. A reumatológusom azonban szerkezeti eltérést nem talált. Kivizsgálást javasolt: idegsebész - gerincsérv(gyanú)! Hát én meg jól beíjedtem. A vizsgálatok elkezdődtek, de addig is tennem kell valamit. Nyújtani-nyújtani-nyújtani! A gerincet. Vissza kell húzódnia annak a sérvnek (ha van), ahhoz pedig hely kell a csigolyák között. Egyik ilyen nyújtó eszköz a denevérpad. Szerencsére akadt itthon is egy ilyen "kínzó" eszköz. Már ki is próbáltam. Nem valami kellemes fejjel lefelé lógni, de ha jót tesz, akkor csinálom. A másik eszköz a kineziológiai szalag. Szintén szerencsére van itthon egy ilyen szakember is, aki felragasztotta a derekamra. Lazítja a gerinc izmait, fokozza az anyagcserét a tapasz alatt és enyhe masszírozást végez az izmokban. Ezenkívűl amikor ülök, akkor ékalakú ülőpárnát használok , ami a medencét optimális szögben tartja. Mindent megteszek, remélem a CT kimutatja, hogy nem olyan nagy a baj!!!!

A másik ok, hogy itthon maradtunk, a meteorológia rovására írható. Pocsék időt jósoltak ünnep előtt-alatt-után. Ezzel szemben napsütésben  gazdag időjárás volt Húsvét előtt és alatt. Igaz, nem volt meleg és fújt a szél. De ettől még tudtunk volna kirándulni.

Persze az is lehet, hogy a gerincemnek nem tett volna jót a Csodavár-túra. Ezt már nem tudom meg soha.

 Pihenésre voltam szorítva és az is lehet, hogy ennek így kellett történnie. Így vigyáztak rám az "angyalaim".

Fogunk még hegyetmászni! Remélem!