Húsvét

Mostmár akkor hagyomány, hogy tavasszal (akár Húsvétkor is) kirándulunk. És igen, már megint a Szigethegység! A törzs-tagokkal utánaszámoltunk: hetedik alkalommal látogatjuk-csodáljuk-másszuk ezt a varázslatos hegységet. Kivétel volt Torockó, de a kivétel erősíti a szabályt. 

Az ünnepre felkészültem azért becsületesen - kitakarítottam, megfőztem a kajákat és még sütöttem sütit is. Az otthonmaradtak ünnepe legyen hibátlan. A gyerekeink már nem járnak velünk, szeretném hinni, hogy majd később, érett felnőttként visszatérnek a túrázáshoz. 

Egy diákszálláson aludtunk. A gondnok nem tudott magyarul, de elmutogatta, hogy szokott arra járni medve. Na, egyéb sem kellett pár embernek. Persze én láttam a szemén, hogy csak ugrat bennünket. Nem is találkoztunk a három nap alatt egy pici macival sem. Gondolatban lejátszottam, vajon mit is csinálnék ha megjelenne mégis egy...esetleg kettő. Gyorsan elhesegettem a gondolatot. 

Az első napon - már ami maradt belőle - elsétáltunk a Jád forrásához. Tiszta-hideg volt a vize, inni lehetett belőle. Ittunk is. Másnap egy jóval hosszabb túrát tettünk Mezőhavas-ra (1624 m), ahol több helyen volt hó, és hát volt még gyönyörű kilátás is. Elláttunk a legmagasabb csúcsra, a Nagy-Biharra (1848 m) és a második legmagasabbra a Vigyázó-ra (1814 m). Sajnos az eső elkezdett cseperegni, így töröltük a Nagy-Fáton vízesés felfedezését. De maradt vízesés a harmadik napra, nem ért senkit veszteség. Ráadásul az idő is kiderült. 

Nagyon jó kis kirándulás kerekedett. Jó hagyomány. Megtartjuk, ápoljuk.