hétköznapok

Épp egy hónapja, hogy hazajöttünk a Kéktúráról. Az idei nyárra nem is tervezünk már hosszabb "eltávozást". A virágaim meg is szenvedték a sok "albérletet". Amikor gyalogoltam Csíksomlyó felé minden virágom az erkélyen várta, hogy B. locsolgassa őket. Azért ott, mert gondoltam néha-néha majd a természet is besegít. Annyi volt a napsütés és olyan erős, hogy néhány szobanövény leégett. De leégtek a begóniáim is P. udvarán. Pedig kaptak vizet rendszeresen de sajnos sok UV-t is. A túra idején - tanulva az előzőekből - a lépcsőházba "tömörítettem" a kedvenceimet. Itt már nem volt napsütés viszont a gazda szeretete hiányzott. Lassanként térnek magukhoz szegénykék.

A (konyhanagyságú)kertem is kertész nélkül maradt sokat. Ez is, és a rossz palánta-választás is okozta, hogy most nem olyan szép mint tavaly. Mások is mondták, hogy nem fejlődik az istenneksem a petrezselyem. Az öntözéssel nem volt baj. Fúrattunk kutat így nem kellett spórolni a vízzel. A sárgarépa gyönyörű, már készült is 10 kisüveg sárgarépa-lekvár csilivel. A bodza is beérett. P. bort, én lekvárt és szörpöt csináltam belőle. Ajándékba adtam belőle a barátaimnak. 

Pár üveggel küldtem Székelykereszttúrra is a mester feleségének, ahol tavaly B. tanulta a fafaragást. Nagyon jó viszonyba kerültünk K.-val - persze csak virtuálisan, facebook-on. A 2014-es városnapi ünnepségekre B. visszalátogatott, gondoltam kérek pár kiló áfonyát K.-tól. Az aranyos asszony be is szerezte és az én "aranyos" fiam ottfelejtette. A sör erősebb volt nála, legalább is az indulásnál. Háááát, nem örültem! 

Keresztúrról viszont van ízletes, lédús, cseppenő-vér színű paradicsomom. A vetőmag készítéstől a paradicsomlé-ig mindent én csináltam.Az esős nyár nagyon kedvezett a paradicsomnak, valóban nagyon finom lett.

Újdonság a padlizsán. Készítettem belőle padlizsánkrémet. Igazán nem tudom milyennek kell lennie, nekem izlik. Viszont a cukkini silány lett. Pici a levele, a termése már három hete növöget és még mindig csak 10 cm. Állítólag ez is palánta-bajos.

"Partiztunk" a kéktúrásokkal, már ez hagyomány évek óta. Főztem bográcsba, a kölcsönzött felszereléseket behozták-leadták, ettünk-ittunk  és jót beszélgettünk.

Más vendégeskedés is volt nálunk, felavattuk az új-szép szalétlit. Barátokkal.  Előtte persze a család "üzemelte be".

Július végén "csápoltunk" a Campuson  P. barátnőmmel. Még 2013-ban elhatároztuk - nem hagyjuk ki a fesztiválozást! Szerintem jövőre nem töröm magam ezért az élményért.

Jól telnek a hétköznapok. Vakáció, végtelen vakáció!!!