évforduló

Egy éve már, hogy a munkát abbahagytam. Azt már tudom, hogy a kellemest, a jót nagyon könnyű megszokni. Nézzük mi-minden nem történt az elmúlt egy esztendőben. 

Elhatároztam, hogy reggelente nem ugrálok ki az ágyból, sokszor fogok lustálkodni. Betartottam, de nem lustiztam. Az valahogy nem esett jól. Ha már felébredtem fel is keltem.

 Reggelente tornázni akartam - egyszerűen kiment a fejemből.

 Nagyon szeretjük a kecskesajtot. Egy ismerősünk finomakat készített, de sokszor nem hozott amikor számítottunk volna rá, és többször előfordult, hogy sokat hozott. Na, ennek a rendszertelenségnek akartam én véget vetni. Nem sikerült. Azóta már a kecskéit is levágta, eladta. Bár nem adtam fel végleg, sajnos nem tudom mikor kerül rá sor. 

Terveztem, hogy elvégzek egy szakácstanfolyamot. Ez akkor jutott eszembe, amikor a B. Ételkészítési alapismeretek tankönyvét lapozgattam. Ráébredtem, hogy én nem is tudom minden esetben mit miért kell csinálni? és ami a legfontosabb: sok mindent nem tudok helyesen elkészíteni. Néhány alapvető dologgal nem is vagyok tisztába. Ami még megdöbbentett, rájöttem - azért nem szeretek főzni, mert nem nagyon tudok. A családom nem panaszkodott eddig (bár B. néha-néha megemlítette, hogy ez nem volt teljesen sikeres kaja - demeglehetettenni) én derekasan igyekeztem is. Persze a tankönyvből megtanultam pár dolgot, de mégis az lenne az igazi, ha megtanulnám alaposan, pontosan. Ez sem valósult meg. Még!

Nagy vágyam volt a patchwork technika kipróbálása, elsajátítása. Van hozzá varrógépem (sajna nem túl precíziós), van a varráshoz pici tapasztalatom is. És mégis, valahogy nem jött el az ideje, még várat magára. A fejembe érik, érik. Talán jövő télen.

Mi az, ami megvalósult, amire büszke is vagyok?            Lett egy kiskertem. Egy egészen kicsi. Tényleg akkora, hogy mielőtt megelégelném az ásást-kapálást- stb, addigra már a végére is jutok. Kiderült, hogy ahogy telt-múlt az idő, egyre később jött el az az idő, hogy "elegem lett". Több minden sikerült - bár azt mondják: a kezdők szerencséje - remélem az idei évben is lesznek kellemes pillanataim. Kicsit merészebb is lettem, néhány négyzetméterrel nagyobb területet akarok felásni és hasznosítani. Lett kútunk is a zsebkendőnyi területen. Lehet locsolni. 

Terven kívül: lekvárokat főztem. A családom néha élcelődött is rajtam de a tél folyamán kiderült, izlik nekik - szeretik - számítanak rá - és örülnek neki. Felfedeztem a nyári ízek ilyen formájú tartósítását, jó látni a polcon a sorakozó üvegeket. 

Elkezdtem a nyelvtanulást. Angoltanfolyam indult, beiratkoztam és szorgalmasan tanultam a saját tempómba. Lassan haladok - néha inkább visszafelé -de jó ezzel is foglalkozni. Fontos nekem, hogy nincs kényszerítő körülmény, így sokkal kellemesebb időtöltés. Most tavasszal még lesz (ha lesz!!!) egy 30 órás kurzus. Aztán már csak a szorgalom segít.

A téli hónapokban sokat kézimunkáztam. Kötöttem kedvemre, horgoltam elég sokat és elővettem a varrógépet. Már eltelt vagy 20 év is, hogy utoljára varrtam vele! Szegény gép bepókhálósodott, beporosodott - de ment, amikor beindítottam. A cérna befűzése is az "ujjamba maradt". Legnagyobb csodálkozásomra olyan érzés volt, mintha pár hete hagytam volna abba. 

Közben minden házimunkát elvégeztem - nemsietünksehova tempóban. A lakásunkban néhány "felújítási" munkát is végrehajtottunk: parkettázás, ajtócsere, konyhaszekrény megújítás. 

Jártam gyógyfürdőbe kezelésre, úszni, pihenni-simúlni, jártam a könyvtárba olvasni-beszélgetni, jártam előadásokra, koncertekre és sokat olvastam-olvastam-olvastam. Jártam tornázni-tornáztatni és lassan kiengedtek a stressztől merev izmaim, izületiszalagjaim. Kipróbáltam a lébőjtkúrát de csak egyszer, pedig megfogadtam, hogy évszakonként csinálni fogom. Fel is szaladt rám pár felesleges kiló!

Eltelt az első vakációs évem a végtelenből. Élveztem, élvezem és remélem élvezni is fogom!