elkezdődött

Hát igen, a tanév is. Nekem ezen a szeptember első hétköznapján (38 év után, először) nem kellett bemennem semmiféle oktatási intézménybe munkavégzés kapcsán.

Nem is ez kezdődött el, hanem a várva várt szalétli vagy filagória építése. Évek óta szeretnék egy ilyen építményben üldögélni akár kávét iszogatva-újságot olvasgatva vagy családi, esetleg baráti főzőcske után eszegetve vagy csak úgy! ...és mint, ahogy a "cipész cipője is lyukas", az én faműves férjem is csak odázgatta, odázgatta a kerti pavilonom megépítését. Tavaly ősszel odáig eljutottunk, hogy a faanyagot megvettük, sőt le is szabták B-tal méretre és eltettük száradni. "Majd tavasszal visszatérünk rá!" Igen ám, de B. elment mesterséget tanulni a fafaragók Mekkájába és az én szalétlim alapanyagban, felstócolva várta az összeszerelést. Ezen a tavaszon, de még ezen a nyáron sem élvezhettem az pihenés örömét az elképzelt, megálmodott helyen. "Most a télre építsük meg? Minek?" mondta a párom és azt hitte, hogy belenyugszom. A gyerekem oldaláról "támadtam" és megmotiváltam egy kis anyagi igérettel. Láss csodát! a múlt héten elkezdték a munkálatokat. Nem gondolom, ismerve a férjemet, hogy most aztán gyorsan befejezik készre, de legalább elkezdődött a munka, és ez jelenleg biztató!