dzsem - jam - lekvár

A régi vicc kapcsán született a blog címe. A vámnál(régiek tudják mi volt ez) megbüntetik az egyik teherautó (a régiek tudják mi volt ez) soförjét. Kérdezi a vámos kollégája, hogy mi volt a baj? - Kérdeztem az teherautó vezetőjétől, hogy mi van a szállítmányban? - dzsem - válaszolta, megnéztem a szállítólevelet, az volt írva - jam, na gondoltam megnézem, - az anyja úristenit, hát nem lekvár volt benne!

Ebből következik, hogy nevezhetjük akár hogyan, én az idén is lekvárfőzéssel tartósítottam a nyári ízeket. Már éppen ideje, mert a tavalyi készlet fogyóban van.

Meggylekvár - ennek az a különlegessége, hogy nem akkor készült, amikor termett a meggy, hanem három-négy héttel később. A gyönyörű virágos meggyfánk dús gyümölccsel örvendeztetett meg bennünket. Érési állapotában azonban én éppen az erdélyi vándorutamat tapostam. P.+B. leszedték és három csordultig tele szemetes-zsákba téve betették a fagyasztóba(magvastól, szárastól, levelestől). Így készült a lekvár június harmadik hetében.

Sárgarépa-lekvár - tavaly kezdtem a zöldséglekvárok kipróbálását. Sikere volt. Különösen az ajándékozottak dícsérték nagyon, na meg én is. Igazán nem kell hozzá nagy tudomány és a konyha(nagyságú)kertemből vettem-ástam a fő alkotóelemet. Az idén szép nagy-izletes lett a sárgarépám. Csilivel "bolondítottam" meg - ami szintén saját termés - így sültekhez pompás kiegészítő. De ettem én piritósra kenve és palacsintához is.

Szilvalekvár - régóta vágyom saját szílvalekvárra. A helyi piacon vettem pár kilót találomra. A fajtákat nem ismerem, de ezzel a Debreceni muskotályos-sal véletlenül nagyon jól jártam. Kevés cukorban áztattam fél napot és olyan isteni íze lett, hogy főzés után kanállal eszegettük. Még fagyira öntve is fincsi volt. Két ízesítéssel próbálkoztam: fahéjas és gyömbéres. Majd látjuk-izleljük télen.

Baracklekvár - régebben, pár évvel ezelőtt főztem én ezt a klasszikust. Nagyon jó volt süteménybe, palacsintába. Ezt is a helyi piacon, egy d.-i kerttulajdonostól szereztem be. 

Paprikalekvár - ez is az ujdonságok közé tartozik. A tavalyi készlet olyan hamar elfogyott, hogy már nem is emlékeztem az ízére. Mikor kész lett éppen itthon volt M. és megkóstolta. - Olyan mint a pirosarany - mondta. Lehet, de csak az van benne, amit én raktam bele. Ami egészséges. A kápia paprikát is itt helyben vettem, nagyon olcsón.

Paradicsomlé - az erdélyi, pontosabban székely paradicsomom nagyon finom, lé-dús. Aszalni nem szabad, mert csak a héja marad ha a lé elpárolog. Így az idén a feleslegből - mert ami beérik, azt esszük "ezerrel" -levet főztem. Csak kis adagokban, ahogy gyűlt. Így legalább nem unom meg és nem lesz elegem belőle. Ebből következik, hogy kézműves termék. Három üveg paradicsom miatt nem veszem elő a passzírozót és nem csapkodom össze a konyhát. Macerásabb, de kész van egy óra alatt. Tudom, hogy ez nem lekvár, nem jam és nem dzsem.

Bodzabogyó-lekvár - Másodjára főzöm. P.-nak külön úgy, hogy a magja is benne van. Csináltam passzírozva is és meggyel összefőzve (a három zacskó fagyasztott állományból felet eltettem jobb napokra). 

Most így néz ki a lekvárospolcom.

Van még, amit ki fogok próbálni. Hasznos, érdekes, kreatív és SZÓRAKOZTAT.