borkurzus

Negyedik kezdődött. Legalábbis amelyiken én is részt veszek. Nem nagyon szerettem én a bort. Régen ha vörösborról volt szó, akkor az Egri bikavér és slussz. Zárójelben (azt is kólával). Azóta tudom, hogy ennél nagyobb "szentségtörést" nem lehet elkövetni a vörösborral.  Ha fehérborról volt szó, akkor Debrői hárslevelű és a Tokaji szamorodni, ünnepek alkalmával Tokaji aszú. Ennyit tudtam én a borokról. Gondolom a szoc. borkultúrának ennyi elég is volt, mert minden mennyiség elfogyott a "táboron" belül, minőségre való tekintet nélkül. Tulajdonképpen nem is volt magyar - borkultúra. Pedig kell, hogy legyen. Hiszen nagyon finomak a hazai borok, sőt a d.-i borok is! Miért nem tudjuk ezt? Állíthatom azért, mert nem is ismerjük őket. Én sem ismertem szinte egyiket sem. 

Úgy kezdődött, hogy lettek olyan ismerőseim, barátaim, akik ismerik és szeretik a borokat. Kérdeztem, hogy honnan az ismeret? Még pincészeteket, borászokat is ismertek! Na, gondoltam ezt a lemaradást nekem is pótolnom kell! Ha nem is sikerül (mert óriási a lemaradás!) de minden esetre megkezdtem a felzárkózást. Kezdett érdekelni, hogy mi lehet olyan finom a borokban? És akkor jött a lehetőség - borkurzus!!

K. nagy ismerője a borkészítés fortélyainak, a borkóstolás mikéntjének és a borok ismertetésének, értékelésének. Több éve tanítja ezt a D-i egyetemen is. A helyi művházban is összegyűjti azokat az embereket, akik szeretnék megismerni a minőségi szőlő-nedüket. Ez a 13-15 fős társaság fogadott tagjai közé, immár negyedik éve. Hetente egy alkalommal fajtákat, borászatokat ismerünk meg kóstolaással egybekötve. Minden borból - amit K. választ ki - féldecinyi mennyiséget kapunk, megillatozzuk-izleljük és értékeljük. Közben mindent megtudunk, amit a borászról, borászatról és a borról tudni fontos. De nem csak a konkrét borról esik szó, hanem mindenről amit a borászkodásról tudni érdemes. Néhány éve tudom, hogy pontosan hogyan is néz ki a borospohár (külön vörösboros, fehérboros), hogyan kell fogni a borral teli poharat, hogyan kell " megforgatni és egyáltalán miért? Mi az a dekantálás, ászkolás, animális illat, cuvée, rose...és a többi. Fogalmam sem volt, hogy van Bortörvény, hogy van Bikavértörvény és még sok minden, ami védi az újjászülető magyar borkultúra minőségét. Minden évben választanak Év borászatát, Év borászát és Borászok borászát! Vannak nők is ebben az érdekes "világban", sőt az elmúlt évben nő lett az Év borásza, Gálné Dignisz Éva a Kunsági borvidékröl. 

Odáig "fajult" ez az én borszeretetem, hogy a barátaimtól már két garnitúra borospoharat kaptam különböző alkalmakra. Sőt! M. fiamtól tavaly karácsonyi ajándékként két bortankönyvet kaptam, hogy fejlesszem a tudásomat. Hát meg nem tanulom! de ha valamire kíváncsi vagyok, akkor van hol megnézni! Nem mellesleg a tankönyveket - többek között - egy nemzetközi tekintélyű magyar borakadémikus is írta, aki NŐ. 

Nagy tudója ugyan nem vagyok a boroknak, de jól haladok a megismerésük felé. Már tudom magamról, hogy a vörösborok közelebb állnak hozzám, mint a fehérek. Étkezések közben, után szívesen fogyasztok bort, ami az emésztés szempontjából is egészséges!