Berettyó

Gyönyörű vidéken ered a Berettyó.  Már elég régen ígérgeti Gy. barátom, hogy megnézzük. Ö több napos kirándulásra tervezte, de valahogy nem akart összejönni. 

A Vigyázó túrára nem tudtunk csapatot verbúválni. Szinte mindenkinek közbe jött valami más kötelező program. Sajnálom, mert elhatároztuk. Remélem az érintett nem haragszik meg érte. Emlék-túrát akartunk, hagyományt akartunk. 

Végül egy ismerős házaspárral egy napra elmentünk megnézni a Berettyó forrrásvidékét. Interneten tájékozódtunk az útvonalról, mert nincs térképünk erről a vidékről. És még ott volt a telefonos segítség is (telefonra telepített térkép).

 Több forrásból ered a folyó.  Két nagyobból és több forrás-ágból.

Egyik forrása a Mic (kicsi) nagyon gyengén "bugyogott" a víz. Azt gondoltuk, hogy ennek így kell lenni, ez így szokott lenni. Később rájöttünk, hogy inkább tavasszal kell erre jönni, amikor az olvadás miatt bővebb a forrás.

Másik forása a Mare (nagy) pár száz méterrel távolabb találtuk meg.  Az erdő szélén, a fák alatt " jön fel" a földből. 

Az oldalágakkal együtt összefolyik és Berettyóként bukik át egy parton és vízesésként zuhog alá... tavasszal. 

Most csak vékony ágak jelentek csak meg és ezért egészen közel lehetett menni, szinte bele a vízesésbe.

Később egy szurdokban csordogált tovább. Sokszor repkedő bogárka-felhóben kellett haladni. Több hónapos esőtlenség után voltunk ott, nem is értem honnan kerültek oda. 

Az időjárással szerencsénk volt, verőfényes napsütésben kirándultunk. Tavasszal még egyszer meg kellene nézni ezt a vidéket, de az útviszonyok miatt meggondolandó. Hazafelé jövet még egy óriási, váratlan és jelöletlen útbeszakadás állta utunkat. Sötétben akár baleset is történhetett volna. Döbbenetes, hogy ilyen útviszonyok vannak a XXI. században, Közép-Európában! Vagy ez a Balkán??

Mindent összeadva tartalmas napot töltöttünk a Réz hegységben.