90%

Budapest, Budapest te csodás! Egy napot töltöttem imádott városomban. 

Imádom, mert gyerekkoromban - sajnos nem sokáig - ott nyaraltam sokat a nagyszüleimnél, a VIII. kerületben. Rengeteg kellemes emlékem fűződik ezekhez a nyarakhoz. Vannak olyan családi történetek is, amik pici koromhoz fűződnek, azok is kellemesek. Nagymamám egy igazi matróna volt a szó nemes értelmében, pedig csak két elemije volt. Szoros kézzel tartotta össze a családját a II. vh. idején azokban a vészterhes időszakokban is. Anyám a legkisebb gyereke volt. Sokat segített rajtunk nagymama és nagytata. Mikor beteg voltam és szörnyen lesoványodtam, akkor "lejött" hozzánk Bp.-ről, összecsomagolt és "felvitt" engem felhízlalni. Pár hét alatt rendbe hozta az egészségemet és visszaszállított. Nyáron minden évben(amíg élt) nála nyaralhattam hónapokon keresztül. Nagyon szerettem ott lenni. Egy tipikus pesti, körgangos házban laktak, ahol voltak gyerekek is és velük töltöttem a napokat, jókat ettem a mama főztjéből, aludnom kellett ebéd után (amit nagyon utáltam) és sokat játszottunk a többiekkel. Voltunk nagytatával a Gellért-hegyen (szamárköhögés miatti orvosi javaslatra: magaslati levegőt kellett szívnom), a Dagály strandon egy házbeli gyerek anyukájával, aki összegyűjtötte a lurkókat, jártunk szombatonként a közeli piacra és emlékszem nagyon finom görögdinnyét ettünk. Minden nyárvégen kikerekedve vittek haza anyuék. A nagyszüleim meghaltak már régen, de ezek az emlékek megmaradtak.

Volt még két évem, ami a fővároshoz kötött. A TF-re jártam, felnőtt fejjel - család mellett, levelező tagozatra. Egészségtan tanár lettem. Havonta kellett menni konzultációkra és félévenként vizsgákra. Soha nem esett nehezemre korán kelni, mindig nagy kedvvel indultam Pestre. Ez is régen volt már, de megerősítette a pestszeretetemet.

Most, hogy nyugdíjas vagyok - sok egyéb kellemes dolog mellett - jár nekem egy utazási igazolvány évenként 18 utazásra, kedvezménnyel. Tizenhat úthoz féláru kedvezmény jár és van két lehetőség 90 %-os kedvezményre is. Az igazolvány érvényessége lejár március 31-én és a 90%-ost még nem használtam fel. Gondoltam egy merészet, megnézem Budapestet. Egyik barátnőm vállalkozott arra, hogy elkísér. Szombatot választottuk az utazásra, és milyen jól választottunk! Gyönyörű, napfényes, meleg nap volt. Először elsétáltunk a Szent István Bazilikához, majd egy finom jégbüfébe  mentünk tízóraizni, kávézni. Következett a Váci utca. Már előre megbeszéltük, hogy néhány különleges boltba bemegyünk és szétnézünk - és talán vásárolunk is. Én nem találtam semmit, ami odakiáltott volna: vegyél meg! Tényleg szép ez a város: szép utcák, szép épületek. Elmentünk a felújított Vigadó mellett,sétáltunk a Dunaparton a Lánchídon átmentünk Budára,fel a Várba. Úgy emlékeztem, hogy még nem voltam a Nemzeti Galériában. Bementünk. Kivételes élvezet volt a jól ismert festmények látványa. Tényleg igaz, hogy a valóságban van valami plussz, amit a repro vagy a fénykép nem tud visszaadni! Különösen a barokk szárnyasoltárok nyűgöztek le. Ezeket én valószinűleg meg sem néztem volna, de szerencsére barátnőm töri szakos. Kis pihenő után végigsétáltunk a Várban és a Bécsikapun át lementünk a Margit-hídhoz. Sajnos az idő gyorsan telt, ezért a Margit szigetre már nem maradt belőle. Csak éppen megnéztük az iszonyú tömeget, ami hömpölygött a sziget bejárójában és irigykedve néztük (legalább is én) a szigetfutókat. Már csak röpke uzsonnára maradt időnk: egy török?-görög? falatozóban megkóstoltuk a gyros-szendvicset. Fincsi volt! Aztán irány a Nyugati, jegyvásárlás, utazás és 1/4 10-kor már otthon is voltam.

Továbbra is - imádom Pestet!